A kerti tó optimális vízminősége!

Egy tiszta, mélyen átlátható víz, a jó vízminőségnek csak a könnyen felismerhető jellemzője. Azonban a kerti tó vizében jelenlévő tápanyagok túlzott mennyiségét, vagy hiányát illetve bio-rendszerének folyamatait már nem láthatjuk szabad szemmel. Időnként tehát szükséges az ellenőrzés, – ami a karbantartás része – hogy szükség esetén gyorsan elejét vegyük egy problémának.

Vízminőséget befolyásoló tényezők:

A vízminőségek eltérnek egymástól: kemény, lágy, savas, lúgos, mely tartalmazhat az élővilágra jótékony illetve mérgező anyagokat. 
Különféle vízelőkészítő szerekkel, célzottan hathatunk a víz minőségére, mellyel felgyorsíthatjuk az ideális biológiai egyensúlyhoz szükséges paraméterek elérési idejét.

A vízi élővilág számára nélkülözhetetlen az oxigén. Amennyiben nem figyelünk oda a kerti tó oxigénszintjére, számos problémával kerülhetünk szembe. Elsősorban a Koi tulajdonosok érintettek az oxigénszint kérdésében, mivel a nagytestű halak több oxigént igények a mozgáshoz és az emésztéshez, mint kistestű társaik.
A vízinövények szintén igénylik az oxigént. Igaz, hogy nappal oxigént állítanak elő, de éjszaka nem. Ekkor ők is a vízből nyerik ki az oxigént.

Mitől alakulhat ki oxigénhiány?

A tó oxigénszintjének csökkenését elsősorban túltelepítés vagy gyakori túletetés eredményezi. Ügyelni kell, hogy csak annyi halat telepítsünk a vízbe, melyet a tó egészségesen tud tartani, és ezeket a halakat csak annyi táplálékkal etessük (napi 1 alkalommal, amennyit egy rövid idő alatt el tudnak fogyasztani. A vízbe került, és el nem fogyasztott táplálék bomlásához - jelentős mennyiségű oxigén szükséges, amely közvetett úton oxigénhiányt idézhet elő. (Probléma lehet a vízbe hullott levél és lombozat is, mivel ezek bomlása szintén oxigént von ki a vízből.)

A nyári felmelegedés, és a tartósan magas hőmérséklet hatására is csökken a vízben oldott oxigén mennyisége. Mivel mérhető az oxigénszint? Tapasztalt kerti tó tulajdonosok számára az oxigénhiány gyorsan észrevehető az élővilágon, de legegyszerűbben oxigén tesztekkel mérhető a pillanatnyi érték! Amennyiben oxigénhiányt tapasztalunk, az oxigénszint gyorsan javítható megfelelő vízmozgatással (csobogó hatás), oxigéndúsító berendezés alkalmazásával vagy speciális O2 vízkezelő készítményekkel.

A pH érték tájékoztat, hogy a kerti tó vize savas, semleges vagy lúgos kémhatású. 7-es pH értéknél a víz semleges. Ha a pH érték kisebb, mint 7 - a tó vize savas, ha 7-nél magasabb – a víz lúgos. A tesztekkel mért értékek nem a közvetlen savkoncentráció számát adják, hanem ebből logaritmussal levezetett értéket mutatnak.

Amikor kemény vagy lágy vízről beszélünk a mindennapokban, akkor ez a víz összkeménységét jelenti. A víz összkeménysége a kioldott kalcium és magnézium mennyisége alapján változik a kerti tóban. A tó élővilága számára a lágy és közepesen kemény víz ideális (6-16 dGH). 

A kerti tóban folyamatosan nitrogénvegyületek bomlanak le (ammónia – nitrit –nitrát). A lebontáskor savak keletkeznek, melyek csökkenthetik a tó pH értékét. A pH érték stabilizálásáért (puffereléséért), a karbonát keménységgel felel. A puffer hatás alapja, a hidrogén karbonát reakcióba lépése a vízzel és a széndioxid savakkal. A széndioxid savak felhasználásával a pH érték nem csökken. A karbonát keménységnek mindig 5 és 10 dKH között kell lennie, mivel a pufferelési folyamatok során elhasználódik. Tesztekkel célszerű időnként mérni az értéket és karbonátkeménység növelő oldatokkal pótolni a hiányzó mennyiséget.

A kerti tóban - akár a természetben - baktériumok gondoskodnak az élővilág által termelt hulladékok és ürülékanyagok lebontásáról. Ha a baktériumok elszaporodását gátolja vagy negatívan befolyásolja valami, akkor felhalmozódhatnak a káros és mérgező anyagok a vízben.

Túltelepítés során a vizet súlyosan terhelheti a felgyűlt ammónia. 0,5 mg/l-t meghaladó érték már súlyos veszélyt jelenthet a halakra, azonnali részleges vízcserével és ammóniaszintet csökkentő készítményekkel azonnal orvosolni kell a problémát.

0,5 mg/l-t meghaladó érték veszélyt jelent.

50 mg/l-t meghaladó érték veszélyes.

A foszfor nélkülözhetetlen tápanyag a vízinövények egészséges fejlődéséhez, azonban túlzott mennyiségben erős algásodást idézhet elő, mivel nemcsak a növényeknek, hanem az algáknak is táplálékul szolgál. Ennek leggyakoribb kiváltó okai; a nem megfelelő - gyenge - tisztítás, vízbe juttatott szerves anyagok (vízinövény ültetésekor tóföld helyett használt - virágföld), szennyvíz illetve a vízpótláskor használt nem jó minőségű víz. Az üledékben magas lehet a foszfor felhalmozódása, ezért célszerű azt rendszeresen tisztítani.

Foszfát teszttel gyorsan megállapíthatjuk, hogy aggódhatunk-e!
Amennyiben foszfor szennyeződéssel van dolgunk, mindenképpen határozzuk meg a szennyeződés okát és gyorsan orvosoljuk a problémát! A magas foszfortartalom ellen alkalmazhatunk részleges vízcserét vagy speciális készítményeket. A részleges vízcsere egyszerű megoldás, ha jó minőségű vízzel rendelkezünk (pl esővízgyűjtéskor szerzett víz), vagy tótesztekkel ellenőrzött vízzel pancsolunk pár órát.

A tótechnikai készítmények pl. Foszfát mínusz vízbe adagolása is tökéletes megoldás lehet, mivel gond nélkül megköti a foszfátot, mielőtt az algaképződés táplálékául szolgálna. A készítmény javítja az iszap lebomlását is.

Ha egy beállt kerti tóban a természetes egyensúly felborul, türelemmel és egy kicsit több odafigyeléssel legtöbbször vissza lehet állítani. "Mindössze" annyi a feladat, hogy az okot megtaláljuk és az élővilágra veszélyes állapotot mielőbb megszűntessük.

Tapasztalatunk szerint, az új tótulajdonosok a víz megfelelő minőségén annak tisztaságát értik, ezért a legkisebb át látszósági változás is ijedtséget okoz. Tiszta víz is lehet rossz minőségű, viszont ha kissé elszíneződött vagy algás, attól még lehet egészséges.
Vegyük sorra a jellemző problémákat a teljesség igénye nélkül.
Kémhatás

A víz kémiai minőséget leginkább a pH értéke jellemzi. Ennek megállapítása általában lakmusz-papírral történik. Az élővilág szempontjából a 6,5 és 8 közötti érték a megfelelő. A pH értéket mindig azonos napszakban kell mérni, mert napközben jelentősen változik. A legalacsonyabb kora hajnalban és délután éri el a legmagasabb értéket. Az elfogadható ingadozás 1 körüli érték, így a pH egész nap a két határérték között marad.
Alacsony pH érték esetén növelni kell az értéket, azonban ez a probléma igen ritka.
Jellemző a pH érték növekedése. Halastó esetében a 8,5 feletti érték azonnali beavatkozást igényel, mert fennáll a mérgezés veszélye. A gyors, nagymértékű pH változás is veszélyes a halakra, ezért a beállítást több lépcsőben végezzük. A legegyszerűbb módszer a részleges vízcsere, illetve ha a rendelkezésre álló vízforrás is magas értékű, akkor pH csökkentő szerek adagolása. A levegőztetők folyamatos működtetése is segít a pH érték helyreállításában.
Egy hajnali és egy délutáni méréssel megállapíthatjuk a napi ingadozás mértékét. Magas ingadozás esetén a víz karbonát tartalmát kell megmérni és szükség esetén emelni, mert ennek függvénye a víz pH tároló kapacitása. Ez megtehető pár darab mészkő elhelyezésével a vízáramlásban vagy ápolószerekkel is.
Hőmérséklet

Gondosan tervezett megfelelő mélységű és növényekkel betelepített kerti tóban tartható az ideális 20-25°C tartomány. Utólag az árnyékoláson túl nem sokat tehetünk a túlmelegedés ellen, azt viszont meg kell tenni.
Oxigén

Létfontosságú elem. Oxigéncsökkenést okoz a túlzott algásodás, de a hirtelen algakihalás, ezért az algaölő szerek alkalmazása is. A halállomány túlszaporodása, a növényzet csökkenése szintén oxigénhiányhoz vezet. A hőmérséklet emelkedésével pedig csökken a víz oxigén felvételi képessége.
A pótlást a legegyszerűbben oxigéntermelő növények telepítésével, levegőztető pumpa, csobogó, vagy szökőkút üzemeltetésével lehet megtenni. Egy megfelelő kémhatású és hőmérsékletű dísztóban nem jellemző az oxigénhiányos állapot.
Nitrogén

A szerves anyagok lebontásánál ammónium-ion és a halakra mérgező ammónia keletkezik. A kettő aránya a víz pH értékének és hőmérsékletének függvénye, magasabb értékeknél nő az ammónia mennyiség és ezzel a mérgezés veszélye. Az ammónium-ion oxigén dús környezetben baktériumok segítségével előbb mérgező nitritté, majd a növények táplálékául szolgáló nitráttá alakul. A növényeket a halak megeszik, ill. elpusztulnak és ezzel ismét bomló szerves anyag keletkezik. Ezt a folyamatot nevezzük nitrogénkörforgásnak.
Egy beállt kerti tóban az ammónia és nitrit megfelelő szintje nulla. Kisebb térfogatú tavaknál a halak túlszaporodása, túletetése és/vagy a kívülről bekerülő növényi szennyeződés annyira megemelheti a bomló szerves anyagok mennyiségét, hogy a tóban élő baktériumok nem győzik a lebontást. Ilyen esetekben segít a biológiai szűrők alkalmazása, melynek előnye, hogy a szennyeződések mechanikai eltávolítása mellett a nitrogénkörforgást felgyorsítják.
Foszfor

A növények fontos tápanyaga, viszont túlzott koncentrációja az algásodás egyik okozója. Az algák a növényzet által nem hasznosított foszfort rendkívül gyorsan képesek felvenni és raktározni. A magas foszforszintet okozhat kútról történő vízfeltöltésnél a talajból bemosódott műtrágya vagy szennyvízmaradék. Dísztavaknál előfordulhat a tó körüli fűnyírásnál vízbe kerülő nyesedék, illetve a lehulló lomb, melyet mielőbb el kell távolítani. Amennyiben a tóban számottevő üledék képződött, azt ki kell tisztítani, mert az üledékben a foszfor felhalmozódik.
Algásodás

Az algák kialakulását megakadályozni könnyebb, mint a meglévőt kiirtani. A megelőzésre már a kerti tó tervezésekor gondolni kell.

• A biológiai szűrőrendszerbe épített UV fénysugaras egység megakadályozza a lebegő algák elszaporodását.
• A megfelelő vízmélység kialakítása védi a tavat a nyári túlmelegedéstől, ami szintén az algásodás egyik okozója. Fontosságát mutatja, hogy az olyan nagy felületű természetes tavakban is, mint a Balaton, az alacsony vízállás komoly gondokat okoz.
• A telepítendő növények mennyiségének és fajtájának megfelelően kell a teraszokat kialakítani.

Frissen elkészült dísztó esetén az algavirágzás természetes jelenség, melyet a lebegő algák elszaporodása okoz. A frissen ültetett növények lassan veszik fel a tápanyagot és a baktériumok elszaporodásához idő szükséges. Normális esetben pár hét alatt beáll az egyensúly és a víz kitisztul. A tisztulási folyamat felgyorsítható indító baktériumkultúrák segítségével. Hasonló jelenség tapasztalható a tavaszi hirtelen felmelegedés idején és nyáron nagyobb mértékű vízcsere esetén is.

Egyéb esetben az algásodás - mértékétől függően - nem biztos, hogy káros, de a dísztavakban nem kívánatos jelenség. Kisebb térfogatú kerti tavaknál, ha a vízvirágzás nem szűnik meg, biológiai szűrő telepítése javasolt. Az évközi algásodás a víz minőségében bekövetkezett változásra utal. Ennek számtalan oka lehet.
A jellemző okok:

• túlmelegedés,
• halak túletetése vagy túlszaporodása,
• növénypusztulás,
• külső okból bekövetkezett tápanyagtúltengés.

A vízminőség helyreállítása után az általában az algásodás is megszűnik.

A fonalas algák megjelenése általában a sekély, pangó vizekben a köveken kezdődik. Az algát mielőbb - még elszaporodása előtt - el kell távolítani a tóból. A tiszta, teljes mélységében átlátható víz kedvez a fonalas algák kialakulásának, mert a tó teljes keresztmetszetében rendelkezésre áll az algák növekedéséhez szükséges fény. A víz átmozgatásával, árnyékolással a folyamat legtöbbször megállítható.

Nagymértékű algásodás esetén algaölő szerek alkalmazásával a lebegő és a fonalas algák is kiirthatók. Ahhoz hogy az eredménytartós legyen nem elég a folyadékot, vagy tablettát a vízbe juttatni és várni. Az algaölés mechanikai szűrés nélkül ritkán vezet tartós eredményre, mert a vízben maradó kiirtott alga bomlásával a jövő nemzedék táplálékául szolgál. Nélkülözhetetlen a levegőztetés is, mert a felszaporodó szerves hulladék lebontásához több oxigén szükséges. A hirtelen algakihalás még levegőztetés mellett is átmeneti oxigénhiányt okozhat, ezért az algairtást halastavakban lehetőleg a délutáni napos órákban végezzük, mert ekkor a legmagasabb a víz oxigéntartalma.

Tudnunk kell azonban, hogy az algaölő szer sem képes csodára, ha nem szűnt meg az algásodást kiváltó ok, a probléma előbb-utóbb visszatér.